Csapatom ezen a napon borzalmas játékot bemutatva, de még ezzel a borzalmas játékkal is magabiztosan győzött a lelkes Üllő ellen. Azt gondolom, így lehetne egy mondatba összefoglalni a hétvégi Bajnokinkat. Volt itt minden…amit lehetett kihagytunk… egy méterről, sok méterről, büntetőből…rossz döntések sorozata. Pontatlanok voltunk és kapkodtunk. Számtalan ígéretes szituációt rontottunk el ez miatt. Ellenfelünk az életéért védekezett, kapusuk parádésan védett. Támadni egyáltalán nem támadtak, felemésztette erejüket a védekezés, ezért nyomasztó fölényben játszottunk, csakhogy ezt a fölényt nem gólra-gólokra váltottuk, hanem görcsös igyekezetté avanzsálódott bennünk, így az első félidőt gól nélküli döntetlennel zártuk.

A második játékrész elején végre nem csúszott hiba egy támadásunkba, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy végre azt csináltuk és úgy, ahogy azt az első perctől kellett volna, és máris vezettünk. De sajna még ez a gól sem nyugtatott meg bennünket. Szinte lekopíroztuk az első félidei önmagunkat, annyi különbséggel, hogy ennek a játékrésznek a végén még egyszer betaláltunk, és ezzel kialakítottuk a 0-2 –es végeredményt. Úgy néz ki, hogy ez egy ilyen nap volt… Egy csapat nem tud mindig jól és a szemnek tetszetősen játszani. Vannak izzadtságszagú meccsek egy bajnokság folyamán, és nagyon fontos dolog, hogy amikor nem jön ki a lépés, kaparni kell a földet, és elviselni az edző, és a saját magunk mérgét egy-egy elrontott játékszituáció, vagy kihagyott helyzet után, akkor át tudunk –e lépni a saját árnyékunkon, és ha kell, akkor vérrel-verejtékkel, izzadva, küzdve, görcsösen, de tudjuk –e hozni az adott mérkőzést…? Mi ezen a napon tudtuk. És ez jó. Ellenfelünk előtt le a kalappal, nagyot küzdöttek. Sok sikert kívánok nekik a hátralévő fordulókra. Mi pedig…levonjuk ebből a meccsből is a megfelelő konzekvenciát, aztán ”asszem” az utunk Tatárszentgyörgyre visz…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.