Az ősz utolsó mérkőzésének ugrottunk neki ezen a hétvégén. Ezer sebből vérző csapatunk, voltaképpen gálamérkőzést rendezett ebből a találkozóból, hiszen meggyőző fölénnyel múltuk felül, az amúgy rendkívül szimpatikus Csepel FC gárdáját. Ezer sebből vérzünk már hetek óta, jól végig gondolva voltaképpen jószerével nem volt olyan játékosunk, aki ne lett volna vagy sérült, vagy beteg... Gazda Mónika több hete törött ujjal véd, Burján Adri hetek óta betegeskedik, Répás Enci pénteken még magas lázzal küzdött, Manev Fannika sok helyen sérült, de nem tudjuk soha, hogy hol, mert nem hajlandó elárulni, Pirót Tercsinek húzódása van, Teleki Bori is betegeskedett, Garamvölgyi Kitti pénteken még szintén lázas volt, Fekete Szandi izületi betegséggel bajlódik már rég óta, Barna Anita pedig húzódással, valamint megemlíteném még Füri Mónikát, aki részleges combizomszakadással játszik hetek óta, de szerencsére most nem volt szükség a játékára......és ez volt a kezdő csapat.... A játékképtelen sérültekből pedig szinte ki lehetne állítani még egy csapatot... Egy szó mint száz, az, hogy meccset játszottunk, az is kisebb fajta csoda, nemhogy az, hogy gálameccset....

Bernhardt Barbi /labdával/ nyolcszor köszönt be...

Bernhardt Barbaráról talán még nem szóltam...azt gondolom, hogy egy tétmérkőzésen 8 gólt, csak kivételes képességű játékosok tudnak lőni...a teljesítménye előtt pont annyira emelem meg a nem létező kalapomat, mint újonc NBII -es csapatunk őszi második helyezése előtt... Most picit pihenünk, mert ránk fér, hogy azután feltöltődve feszüljünk neki a nemkülönben nehéznek ígérkező tavasznak... De egyben biztos vagyok...mi megyünk tovább az úton...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.