Pest megyei Kupa
Írhatnék nagy litániát, de minek? Amiért elmentünk, amiért edzettünk, ami a cél volt, azt teljesítettük. Hazahoztuk a Pest Megyei Kupát, mert itt a helye, a kis vitrinünkben, hiszen ott PONT van egy erre kialakított hely… Hogy ez hogy történt? Kb úgy, ahogy az egész évünk…Emlékeztek még, mikor „temettek” minket…? Nos, az is korai volt… Ezen a mérkőzésen is vesztes állásban voltunk 20 perccel a vége előtt… Pont mint az év elején…amikor egy koporsóra tették fel a címerünket… Hiba volt leírni bennünket… Mert itt vagyunk, nagyobb tartással mint valaha, nagyobb elszántsággal, hittel, és akaraterővel!!! Edzettünk annyit, hogy ez komoly férfi csapatoknak is a becsületére válna. Pont az ilyen helyzetekért, az ilyen élethelyzetekért tettük bele azt a rengeteg munkát az évbe, hogy akkor, mikor már mindenki elfárad, mikor már mindenki leír bennünket, akkor meg tudjunk újulni, és ezen hihetetlen nyomás alatt is úgy tudjunk teljesíteni, ahogy rajtunk kívül senki sem. Majd azoknak, akik temettek, nem marad más, csak a keserű szájíz, nekünk pedig a jól megérdemelt széles mosolyunk… Rendkívül büszke és elégedett vagyok, nem csak a Kupagyőzelem miatt, hanem amiatt, hogy ismét öregbíteni tudtuk szeretett városunk, és szeretett Sportegyesületünk hírnevét, és arra még inkább, hogy Pest megye futballtársadalma előtt tudtuk megmutatni, hogy miért Monor a Monor…
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |

|