A legutóbbi hétvégén nem rendeztek NB I-es fordulót, de, hogy ne maradjunk foci nélkül, honlapunk a BLSZ női nagypályás bajnokság rangadójára, az Astra Silver – Monori SE meccsre látogatott ki. A kíváncsiságot indokolták az előzetes hírek, mely szerint a csepeliek a bajnoki szünetet kihasználva „full NB I-es” csapattal állnak ki a listavezető, győzelmeit nagy gólkülönbséggel arató Monor ellen, illetve izgalmas kérdést tartogatott a másik oldal is, hova kalibráljuk a BLSZ-bajnokságból felfelé kilógó Monort.

A „full NB I-ből” miatt kár volt utazni, Szabó Bogi, Benkő Móni és Jakab Kata játszott csak a legjobbak közül, mellettük viszont Tóth Ági, Bozsó Reni, a már nagymama (gratulálunk!) Kerekes Ancsa, az idén huszadik bajnoki idényét játszó Barna Judit alkotta a hazaiak gerincét. A Monor sem az a Monor volt, amelyet vártunk, az Univerzummal Csömörön futballozó Bernhardt ikrek mellett Burján Nóra sem léphetett pályára. Ezzel együtt, kiegyensúlyozott, harcos meccset vártunk.

Nem lett az. Pintér Vió már a 3. percben nagy gólt rúgott és ezzel, ha nem is mattolta, de legalábbis sakkot adott a vendégcsapatnak. Az eddig rendre jól futballozó kékek megijedtek, utolérte őket a kiscsapatok „hagyományos” betegsége, a kishitűség. Miközben átlövésből Benkő Mónika, majd szöglet utáni fejesből Jakab Kata is betalált, a monoriakra rá sem lehetett ismerni. Edzőjük hiába próbálta hajtani, feltüzelni őket, ezen a meccsen a játék egyetlen elemében sem vették fel a versenyt az Astra Silverrel. Lassúak, körülményesek voltak, és ami a legmeglepőbb, fizikailag sem tudtak a hazaiak „40+” veteránjai fölé kerekedni.

Korábban sokan feltették a kérdést, vajon a BLSZ-ben szárnyaló Monori SE helyt tudna-e állni az NB I-ben, mire menne a legmagasabb bajnoki osztály csapatai ellen? Egy meccs alapján túl nagy bátorság lenne ilyet állítani, de Csepelen úgy tűnt, egyelőre az a léc még magasan van.