Azt hiszem, hogy akik a zord időben kilátogattak szombat délután Monorra, egy nagyon szép élménnyel gazdagodtak… Csapatunk ugyanis fogalmazzunk így, kitett magáért, és azért, hogy ezt a szép számú közönséget teljes mértékben kiszolgálja. Már a 27. másodpercben vezettünk, amivel szinte sokkoltuk ellenfelünket. A taktikai utasításokat betartva, szinte percenként dolgoztuk ki a szebbnél szebb-jobbnál jobb lehetőségeket, és lőttünk olyan gólokat, hogy a „legmorózusabb” szurkoló is, ha volt egyáltalán ilyen, csak csettinteni tudott… a 13. percben már 3, a 32. –ben 5 gól volt az előnyünk, és a szünet előtt még ezt is megtoldottuk egyel…

Szünetben kértem a lányoktól, hogy ne álljunk meg, ne vegyük át az ellenfél tempóját, ne szürküljünk bele a vezetésünkbe, hanem tartsuk az ütemünket, és próbáljunk tovább ugyanígy játszani.

A második félidőben ennek szellemében ugyanúgy folytattuk, ahogy az elsőben abbahagytuk. Az, hogy tudtunk még 5 gólt lőni, az nagy öröm. Az igazi öröm azonban az, ahogy ezt az összesen 11 gólt, és ezt a remek mérkőzést lejátszottuk. Mert bár ember nem lenne, aki ne lenne büszke arra, ha a csapata egy NBII –es mérkőzésen ilyen különbségű győzelemmel tartja otthon a 3 Bajnoki pontot, én mégis azt kell mondjam, hogy elsősorban a pályán bemutatott rendkívül összeszedett, és tetszetős játékra vagyok a legbüszkébb. Arra, ahogyan ezt a mérkőzést az első másodperctől a kezünkben tartottuk, ahogy ésszel és szívvel fociztunk, ahogy eljutottunk végre oda, hogy nem csak csináltuk a dolgunkat, hanem szemmel láthatólag élveztük, hogy ott lehetünk a pályán, hogy a mozgásaink, a taktikánk, az edzésen unalomig ismételt elméleti elemek átkerültek gyakorlatban is a fűre… Büszke vagyok arra, hogy ez a csapat iszonyú kemény munkával  kialakította azt az arculatát, amit a mostani mérkőzésre kilátogatók vastapssal jutalmaztak… Remek dolog az, ha egy mérkőzésen egy csapat úgy rúg 11 gólt, hogy azon 7 játékos osztozik… Általában meccsről meccsre, a csapat összeállítása mellett, a gólszerzőket emeljük ki. Ez nem tudom, hogy rossz dolog –e, de sajna ilyenek a statisztikák, ezt kell szeretni… Azonban most pár sorban megemlíteném azokat az embereket, akik a statisztikában nincsenek megemlítve, vagy csak igen kevésszer… A kapuban Gazda Mónika állt ezen a napon is, akinek szerencsére nem volt sok dolga, szinte semmi, és hogy ez így legyen, arról a 17 évesen mostmár stabil játékossá fejlődött Karanyicz Szandra, valamint a rutint képviselő, nem mellesleg a találkozó utolsó gólját szerző Farkas Mónika, illetve az a Répás Enikő gondoskodott, aki iszonyú sok munkával mára odáig jutott, hogy szinte lehetetlen kihagyni a kezdőből…  Előttük az elnyűhetetlen Manev Fanni, aki fiatal kora ellenére, példaértékű sportember, valamint a csapat Kapitánya, és motorja, Pirót Terézia játszott. A bal oldalon az a Garamvölgyi Kitti „rohangált”, aki már tudja, hogy nincsenek lehetetlen kéréseim, és megtanulta, hogy UFO –k pedig nem léteznek…vagy ha igen, akkor azok nem a pályán vannak… az irányító poszton az a Burján Nóra játszott, aki véleményem szerint, az egész NBII legjobb irányítója. A jobb „rohangászónk” ezen a napon a Jolly Joker, a mindenhol bevethető Teleki Bori volt. Mikor elfáradt, a helyére Fekete Szandi érkezett. De jó lenne, ha az ország is ilyen stabil lábakon állna, mint amilyeneken a mi Szandink…  A csatársorban az a Nagy Viki, aki megküzdött az elemekkel, a fájdalmaival, de nem adta fel, és mára már azt játssza, amit szeretnék, hogy játsszon, sőt…mostmár élvezi is, no meg az ügyeletes gólkirálynő jelöltünk, az örök „Tehetséges” Bernhardt Barbi…  Ők léptek pályára tehát ezen a szombaton a Jászberény ellen. De ott vannak még azok, akik sérülés, vagy egyéb okok miatt nem tudtak ott lenni a pályán… Füri Mónika, aki ugyan átöltözött, de a bevetésére nem volt szükség, a súlyos sérüléséből lábadozó Kókai Krisztina, Belcsik Viktória, Barna Anita, valamint a labdarúgást idén abbahagyó Burján Adrienn, Szvitek Anita, Hagyó Adrienn. Ők mindannyian kellettek ahhoz, hogy most ki tudjam jelenteni, hogy az első NBII –es idényében, újoncként játszó Monor SE, a Keleti csoportban biztosan ezüst érmes, amihez szívből gratulálok nektek! És ez még csak a kezdet…mert megyünk tovább az úton…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.