Maximovics György, a Pap SE Vezetőedzője a héten történt telefonos időpont egyeztetésünk során „panaszkodott”, hogy számukra a hazajutás egy-egy mérkőzésről nehezebb, mint az odajutás, mert a győzelemmámorban megállnak itt-ott, és ez időigényes… Nos, mi a „könnyebb” hazajuttatásuk reményében léptünk pályára, és azt kell mondjam, hogy ezen a hétvégén ezt a „nehézségüket” megsegítettük egy picit. Igazából lejátszottunk egy komplex mérkőzést, ahol az első perctől fogva nem az volt a kérdés, hogy ezt a találkozót megnyerjük –e, hanem az, hogy a két együttes közti tudáskülönbség hány gólban realizálódik. Uralva a játékot, sorra alakítottuk ki a helyzeteket, és az, hogy a szünetre „csak” 2-0 –ás különbséggel mehettünk, abban nagy szerepe volt a szerencsének, vagy ha így jobban tetszik, a mi szempontunkból a szerencsétlenségnek, no meg egy-egy rossz döntésnek, vagy egy-egy ütemcsúszásnak. A második félidőben ugyanaz a koreográfia játszódott le, mint az elsőben, némi különbség talán az volt, hogy akkortájt már kondícionálisan is felülmúltuk ellenfelünket, akik 4-0 –nál egy jól eltalált lövéssel szépítettek ugyan, de ennél többre nem futotta már az erejükből, mi pedig még a 90. percben is tudtunk gólt lőni…

Összességében teljesen megérdemelten tartottuk itthon a három bajnoki pontot, mert nem csak a gólok számában, hanem mindenben felül múltuk riválisunkat, akiknek innen is szeretnék további sok sikert kívánni az elkövetkező fordulókra.

Mi pedig megyünk tovább az úton…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.