Mint ahogy egy győztes mérkőzés után sem emelem az égig saját csapatomat, ezen elveszített mérkőzés után sem fogom „ledorongolni” őket, úgy gondolom, hogy mindkét esetben az a célravezető, ha a realitás talaján maradva szembesülni tudunk a saját tetteinkkel, legyen az jó vagy rossz, mert akkor tudunk előrébb jutni, ha tisztán látjuk a saját teljesítményünket. Ezen a mérkőzésen kishitűen fociztunk az első félidőben, bár egész héten ezen hiba elkerüléséért „küzdöttünk”… Nem tudtuk megtartani a labdát, buta dolgokat csináltunk, kapkodtunk, elidegeskedtük a lehetőségeket, rossz megoldásokat választottunk, rossz felfogásban fociztunk…Ennek ellenére a Dorogban sem volt semmi átütőerő, becsülettel tették a dolgukat ugyan, de egy igazi helyzetet leszámítva csak erőlködtek. Nem tudtak mögénk kerülni, vagy ha igen, akkor pontatlanok voltak. Átlövésekkel próbálkoztak ugyan, amire szintén készültünk, ennek ellenére egy teljesen ártalmatlan távoli próbálkozást sajnos „benéztünk”…1-0

A következő percek arra mentek rá, hogy rendezzük a sorainkat, és bár támadásaink szinte semmilyen veszélyt nem jelentettek a Dorog kapujára, de a védekezésünk azért némileg helyre állt. A pályán folyt a mezőnymunka, amely általánosságban úgy nézett ki, hogy a Dorog erőlködött a támadásokkal, mi pedig erőlködtünk a védekezéssel… A mérkőzés összképe alapján már a szünetre készültünk, hiszen mindkét csapat beletette a saját magáét a félidőben, de ekkor még nem tudhattuk, hogy mire vége lesz a félidőnek, teljesen átértékelődik a meccs… A 40. percben egy levágódó labdát kb 8-10 méterről bivaly erősen visszaküldtek a kapunkra, megy pont telibe találta, a gólvonalon elhelyezkedő Farkas Mónikát, akinek egyszerűen a megmozdulásra sem volt esélye. A keze, ugyan valóban a saját mellkasa elé volt szorítva, és a labda valóban az alkarját érte, mikor eltalálta, de erre a szabály lehetőséget ad! Ennek ellenére a játékvezető „magabiztosan” fújt a sípjába, ítélt büntetőt, és állította ki Farkas Mónikát…a büntetőt természetesen belőtték…2-0 és hogy „szegény embert az ág is húzza” alapon még több bajunk legyen, a teljesen összezavarodott csapatom megkapta a félidő kegyelemdöfését is…3-0 így mentünk a szünetre…

A félidőben rendeztük a sorainkat, kitisztítottuk a fejeket, és a második félidőben már egy teljesen más Monor volt a pályán. Küzdöttünk, hajtottunk, kontráztunk, sőt, 10 emberrel gólt rúgtunk, és voltaképpen megmutattuk, hogy van bennünk tartás, van bennünk sportérték, van bennünk akarat, és voltaképpen rendelkezünk minden olyan erénnyel, ami egy ilyen mérkőzés megnyeréséhez elengedhetetlenül szükséges. Azonban a foci egy kegyetlen játék, és mivel ellenfelünk az első félidőben 3 gólt szerzett, mi pedig minden küzdelmünk ellenére a másodikban „csak” 1 –et, így ezt a mérkőzést 3-1 arányban elveszítettük…

A Dorogi Diófának gratulálok a vélhetően megszerzett Bajnoki címükhöz úgy, mint az ezen mérkőzésen mutatott teljesítményükhöz. Mi pedig megyünk tovább az úton…

A Bírónak nincs videója…

Leírtam már egyszer, hogy ez a „rovat” egy-egy mérkőzés után, csak abban az esetben jelentkezik, ha egy játékvezető vagy a „megszokottnál” kirívóan jobb, vagy esetleg rosszabb teljesítményt nyújt. Nos, ezen a hétvégén sajnos az utóbbival találkoztunk… Nem kérek számon a játékvezetőtől egyes dolgokat, amik benne lehetnek egy mérkőzésbe, úgy mint ha egy-egy kétes vagy egyáltalán nem kétes szituációban, ahol esetleg két kézzel jól láthatóan lökés történik, miért nem „harsan” a síp…tudjuk be ezt a „hazai pálya” előnyének… Nem kérem számon a játékvezetőtől azt sem, ha egy játékos a 16-on belül színészkedik, magyarul eljátssza azt, hogy felrúgták, és ezt az asszisztens intésére a játékvezető befújja, kifelé szabadrúgást ítél, akkor hol van az ezért járó sárga lap??? Nem kérem számon azt sem, hogyha egy játékosomat nyújtott lábbal térden rúgják úgy, hogy a labda a közelben sincs, ám de a szabálytalanság ténye egyértelmű, mint ahogy az a tény is, hogy a szabálytalanságot elkövető játékos, még csak véletlenül sem a labdát szeretné elrúgni, hiszen az, mint azt az imént említettem a közelben sem volt, mindezt a játékvezető és az asszisztense, no meg szerény személyem orra előtt történik, ezt a játékvezető észleli, lefújja, akkor hol marad ezen cselekményért az ezért járó minimum sárga, de ha a szabályokat nézzük akkor egyértelmű piros lap??? Nem kérem számon a játékvezetőtől azt sem, hogyha az orra előtt leköpik a játékosomat, és ő ezt végig nézi, majd ezen úgy elcsodálkozik, hogy sípolni is elfelejt… Ezeket a dolgokat nem kérem számon, mert minek? Nagy részük benne van a mérkőzésben, nem igaz..? De. Azt engedtessék már meg nekem, hogy ami le van írva a szabályzatba, azt hagy kérjem már számon. A 40. percben megítélt büntető, és az ezért járó piros lap egyszerűen nevetséges. A Női NBII Versenykiírásának 18/C pontjában egyértelműen le van írva idézem:  „ A játékos az erős lövések ellen, a játéktér egész területén, kézzel védheti a mellét, a védekezés során a labdát azonban nem irányíthatja, és kézzel nem foghatja meg.”  A félidőben odamentem a „sporikhoz”, és megkérdeztem őket erről a szabályról. Nem hittem volna, de csodák csodájára fogalmuk sem volt róla…azzal védekeztek, hogy ez az első női mérkőzés amit vezetnek… Az, hogy ez az első női mérkőzése Miráki Gábor „sporttársnak” ezt én készséggel elfogadom tőle, bár ha ezt nézzük, akkor rajta kívül még biztosan van legalább egy Miráki Gábor Komárom-Esztergom megyében aki „fújja a sípot”, és minden bizonnyal ő vezette 2013.10. 05. –én a Dorogi Diófa-NKSE Jászberény FC női mérkőzést Dorogon, a Buzánszky stadionban… De azt a tényt, hogy egy játékvezetőnek fogalma sincs, az általa vezetett mérkőzés alapvető szabályairól, ne hagyjuk már figyelmen kívül, mert ez egyszerűen szerintem elképesztő. Ez egy „átlagos” mérkőzésen is óriási hiba, nem hogy egy, a Bajnokság végkimenetelét meghatározó mérkőzésen… Mi sportolók, és edzők egy-egy ilyen mérkőzésre hónapokat készülünk, fagyban vagy forróságban, napról napra, és óriási energiát, na meg nem kevés időt teszünk ebbe bele ahhoz, hogy aztán mindezen munkát, egy ilyen „remekül felkészült szakember” két „üdítő” közt, a szaktudásával tönkre tegyen… Felháborító dolog, hogy ilyen képzetlenséggel kell találkoznunk ezen a szinten, és hogy ezt az ilyen emberek megtehetik  mindenféle kontroll, vagy ellenőrzés nélkül… Arról már nem is beszélek, hogy mélységesen felháborító dolog az is, hogy miután ezen szabályra felhívtam a figyelmét, a jegyzőkönyvbe már azt írta be, hogy a játékosom a fejét védte a labdától, ami nemes egyszerűséggel hazugság, mert aki ezt látta egyesületi hovatartozás tekintete nélkül, azok tisztába vannak ezen állítása valótlan tartalmával. De megértem, hiszen valahogy védenie kell a „mundér becsületét”, hiszen azt mégsem írhatta oda a jegyzőkönyvbe, hogy Tisztelt Szövetség! Az általam levezetett NBII –es mérkőzésen a 40. percben Farkas Mónikának miközben kézzel védte a saját mellét, az alkarjára rúgták a labdát, amit én kéznek ítéltem meg, büntetőt ítéltem, és a „vétkes” játékost kiállítottam, mert sajnos nem voltam tisztában az általam vezetett mérkőzés erre vonatkozó szabályaival… Megértem. De ön is értsen meg engem. Nekem, mint edzőnek a következő edzésen majd azt kell elmagyaráznom, és megértetnem a játékosaimmal, hogy az, amiért egy éven keresztül becsülettel dolgoztak, az voltaképpen simán elmehet egy ilyen „jól felkészült” ember ténykedésén… Persze, amíg én beleállok a saját, valamint a csapatom hibáiba, és arra tanítom őket, hogy ez vezet előre, önnek erre nincs szüksége. Elég, ha gyorsan kimossa önmagát ahogy lehet, iszik egy „üdsit”, hiszen azért megdolgozott, és felejtsük is el a dolgot, mert jövő héten már más meccs megy… Nekünk azonban ez nem ilyen egyszerű… Önnek meg lelke rajta…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.