Érdekes, és egyben tanulságos mérkőzést játszottunk az Astra HFC csapatával a BLSZ Női Bajnokság felsőházi rájátszásának 4. fordulólában. Igazából ezt a meccset az első negyed órában meg kellett volna nyernünk, de vagy a szerencse nem állt mellettünk, vagy rossz döntéseket hoztunk döntő szituációkban... Ezek után kiegyenlítettebbé vált a találkozó, már ami a helyzeteket illeti. Az Astra igazából nem volt veszélyes a kapunkra, minket pedig négyszer/!!!/ állított meg tiszta ziccerben a játékvezető...

A második félidőt egy újabb ziccer kihagyásával kezdtük, a 47. percben Teleki Bori tévesztette el a célt... Ekkor még nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó helyzet, amit a játékvezetők engedélyeztek...Ugyanis ettől fogva még csak a félpályán is alig tudtunk átmenni...Idegborzoló, elképesztő ítéletek követték egymást. Jellemző, hogy az Astra vezető gólját egy 17 méterről elvégzett szabadrúgásból szerezte, a gond nem ezzel volt, hanem azzal, hogy a szabadrúgást megelőző szituáció abszolút nem volt fault, de igazából ez volt 5 percen belül az 5. olyan szabadrúgás, amit ellenfelünk szinte a 16 -os vonaláról végezhetett el. Olybá, ez úgy tűnt, hogy egész addig rúgatnak velük ilyen szabadokat, amíg az egyiket be nem rúgják... Nos, ezen erőfeszítését a játékvezetőnek siker koronázta... Nem estünk össze, támadtunk...volna, ha hagyták volna... de nem hagyták... A kegyelemdöfést egy sima lövésecske adta meg nekünk, ami csemege lett volna kapusunknak, de sajnos Farkas Mónika olyan szerencsétlenül ért hozzá ehhez a labdához, hogy rajta megpattanva már védhetetlenül hullott a hálónkba. 

Összességében az Astra megérdemelten tartotta otthon a 3 bajnoki pontot, mert 2 -vel több gólt szereztek mint mi, és igazából ők csak kihasználták azt amit az élet tálcán kínált nekik, amiért nem is érheti őket kritika, sőt, jár nekik az őszinte gratuláció. Mi pedig levonjuk a konzekvenciákat, és megyünk tovább az úton...

A Bírónak nincs videója...

3

Igazából, ha egy játékvezető ostoba, vagy nem ért ehhez a sporthoz, az bosszantó... Mert a hozzá nem értésével elrontja mások szórakozását. Azt már megszoktuk, hogy ebben a bajnokságban nem a legkiválóbb a játékvezetés színvonala, de ebben az esetben nem erről volt szó. Itt a szomorú az volt, hogy Weinber Péter játékvezető, és lelkes segítője Gerstmayer Péter pontosan tudták, hogy mit csinálnak, ami sajnos nem tudok jobb kifejezést találni, vérlázítóan undorító volt. Nem gondolom, hogy elfogult lennék, saját csapatom hibáit is igen kritikusan nézem, és tálalom nekik a taktikai értekezleteken, de az, hogy egy két ilyen dilettáns készakarva teszi tönkre mások munkáját, az egyszerűen gyomorforgató... Nem ők a hibásak a vereségünkért, hiszen nem ők kapták a gólokat... Nos, ezt én is tudom tisztelt Gerstmayer Péter úr. Nem is ezt kifogásolom én, hanem azokat az első félidőben tévesen belengetett leseket, amelyeknél volt szerencsém önnel egy vonalban állni, és végignézni azt, hogy a mélységből induló támadót úgy állítja meg tévesen a zászlaja felemelésével, hogy közben kajánul vigyorog... Nos, ez több mint undorító. Az osztályzat, amit tudtam adni erre a produktumra, az csak jelképes... Azonban a megvetésemet azzal fejezném ki, hogy kiteszem ezen "úriemberek" fényképét, persze csak jelképesen, és csak annyit mondanék: Köszönjük szépen...

      Weinber Péter                   Gerstmayer Péter

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.